" ...Minden kapcsolatban van mindennel, ami létezik, a végtelen űrben rohanó legtávolabbi csillagtól a talpunk alatt megcsikorduló porszem atommiriádjaiig... "
Egy könyv olvasása közben találkoztam eme állítással. És megfogott. Felnéztem, láttam egy inget ami lóg a szekrényen, illetve alatta a szobában tárolt biciklimet. Megpróbáltam elég sok szemszögből megvizsgálni, hogy rájöjjek egy kapcsolatra is. Lassan rájöttem arra, hogy esetleg csak fizikálisan van közük egymáshoz, azaz hogy egy szobába vannak, mindkettő az enyém, és egy méterre vannak egymástól. De olyan kapcsolat nincs köztük, amire én gondoltam, mert nem élő organizmusok, ugyan az a két tárgy, csak más anyagból, más méretben. Viszont ezután vettem két élő lényt, magamat, és az erkélyen lévő galambot, és habár nem ismertem a galambot, kommunikálni se tudtam vele, mégis éreztem egy vele való kapcsolatot. Ezért nem értem a csillag milyen kapcsolatban állhat egy porszemmel. Persze ennek a gondolatnak meg van a szövegkörnyezete is, de akkor sem értek teljesen értek egyet. Emellett tetszik a könyv, de e sorok megértéséhez még sokat kell fejlődnöm.
Ámen
2009. október 30., péntek
2009. október 27., kedd
A jövő apró-cseprő dolgai (part one)
Én, így két fogfájás között kijelenthetem, hogy a nem olyan távoli években, minden bizonnyal lesz valami kevésbé fájdalmas fogászati beavatkozás!
Művészettelenség
A Művészetek Eltörlése
Sajnos, lassan eljön ennek is az ideje. Ennek oka, hogy tegyük fel egy komolyzenei koncertre, csak az megy be aki rokona/ismerőse a szereplőknek.
Ez azért van, mert nem érdekli az embereket, van jobb dolguk is mint koncertre járni, csak azt érdekli aki csinálja. Ezáltal az művészeknek sem érdekük a profizmus kialakítása, ami régebbenek célja volt minden művésznek. Viszont fel kell hoznom azt is, hogy régebben, amihez képest írom most ezt a szöveget, nem volt több zenei stílus, amivel a komolyzenének fel kellett volna venni a harcot. A könnyűzene tele van olyan fajta zenével, aminek a felfogásához, nem kell sok ész. Amíg a komolyzene mondatokat és történetet mond el, addig a többi csak betűket, szavakat. És ez az embereknek elég is. Egy ideig. Visszatérve a profizmushoz, a civilizáció mai kora sem támogatja azt, hogy törekedjünk a legjobbra. Pontosabban saját életcélként megtehetjük, de ne várjunk senkitől elismerést, viszont ismerjük el embertársaink teljesítményeit, és a sajátunkat is!
Művészet lesz, vagy nem lesz.
A cikk folyt. köv.
Sajnos, lassan eljön ennek is az ideje. Ennek oka, hogy tegyük fel egy komolyzenei koncertre, csak az megy be aki rokona/ismerőse a szereplőknek.
Ez azért van, mert nem érdekli az embereket, van jobb dolguk is mint koncertre járni, csak azt érdekli aki csinálja. Ezáltal az művészeknek sem érdekük a profizmus kialakítása, ami régebbenek célja volt minden művésznek. Viszont fel kell hoznom azt is, hogy régebben, amihez képest írom most ezt a szöveget, nem volt több zenei stílus, amivel a komolyzenének fel kellett volna venni a harcot. A könnyűzene tele van olyan fajta zenével, aminek a felfogásához, nem kell sok ész. Amíg a komolyzene mondatokat és történetet mond el, addig a többi csak betűket, szavakat. És ez az embereknek elég is. Egy ideig. Visszatérve a profizmushoz, a civilizáció mai kora sem támogatja azt, hogy törekedjünk a legjobbra. Pontosabban saját életcélként megtehetjük, de ne várjunk senkitől elismerést, viszont ismerjük el embertársaink teljesítményeit, és a sajátunkat is!
Művészet lesz, vagy nem lesz.
A cikk folyt. köv.
2009. október 26., hétfő
Elalvás előtt...
Ime, enyém a második bejegyzés, szóval mi is lesz... hát persze: alvás
Nos, jóccakát...
Holnap is lesz nap...
Nos, jóccakát...
Holnap is lesz nap...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)