Szép dolog az, ha egy embernek van fantáziája, de megélni nem lehet belőle !

Kifejtem!

Először is: ez a gondolatom független attól, hogy egy zeneszerző nevében írok, és hogy vannak zeneszerző ismerőseim, rokonjaim.

Egy műszész, tegyük fel egy festő, lerajzol valamit, amit ő elképzelt. Ezt egy x ember megnézi, és azt mondja: van benne fantázia! Megnézi egy y is, ő azt mondja: rossz, nem tetszik. Megnézi egy z ember is, ő azt mondja: látok benne fantáziát. A "z" és az x ugyan azt mondja, csak az x kevésbé helyesen fejezte ki magát. A lényeg, hogy ahhoz hogy egy mű elismert legyen, két dolognak kell megérteni egymást, az alkotónak, és a műélvezőnek. És az a művész, aki megtudja magát értetni,az lesz sikeres. De mindenkivel nem tudja magát megértetni, mert mindenki más,így ki kell választania egy réteget az emberiségből, akinek a nyelvezetére le kell fordítania a fantáziáját, vagy egy az életben való észrevételét,gondolatát,véleményét,érzését,élményét. Van olyan író aki a középréteget célozta meg, és mivel ők vannak a legtöbben, ő lesz a leggazdagabb.

A lényeg, hogy abba a hibába nem szabad beleesni, hogy azt hisszük(azaz valaki azt higgye, aki művész), hogy mindenki megért minket, azért mert mi megértjük magunkat -de attól az még közel sem olyan egyértelmű mások számára is.

Okosság Nr. 1


A zseni az, aki egyszerre az összes réteggel meg tudja magát értetni.