Az igazság az, hogy mindenki felelős !

Nincs menekvés.

I. eset

Sokáig azzal hitegettem magam, hogy nem minden bűn olyan nagy bűn, mert vannak dolgok amikre egyik ember azt mondja hogy rossz, másik ember hogy jó, az egyik vallás azt mondja hogy tilos, a másik vallás ugyanarra azt, hogy kötelező. Úgy gondoltam ilyen ellentétes nézetek között lehetetlenség eldönteni, hogy melyik elv az igaz. Tévedtem. Megvilágosult bennem az, hogy az ember természeténél fogva megtudja állapítani azt hogy mi a erkölcsös, képes saját nézeteket alkotni melyekkel teljes tiszta lelkiismerettel leélheti az egész életét. Ez a helyes út. A két helytelen út: a két véglet. Az egyik véglet, miszerint nem tesz maga elé korlátokat, és él. Él, és semmi cél. A másik véglet, miszerint a szabályokat melyek megalkot, s a tapasztalatokat melyeket megszerez, nem csak saját hasznára hanem mások korlátozására is alkalmazza.

II. eset

Amit az előbb írtam, az szép és jó, de tudjuk hogy az élet korán sem ily egyszerű. Rengeteg dolog (lehet, hogy minden) befolyásolja gondolkodásunkat, és változtatja meg fantasztikus terveinket. Van akinek ugyan minden összejön, de van aki ugyan olyan küzdelemmel semmire se jut. Viszont kezdek igazat adni egy olyan állításnak, amit nem rég tagadtam meg. Ez állítás szerint minden kapcsolatban van mindennel...

III. eset

Vitatkozom önmagammal. Az én esetemben ez már fejlődés. Vagy krónikus skizofrénia?

Téma: N.