Itt ülök a kollégiumi szobámba, s meg irom ma esti jelentésem. A szobában 4en vagyunk,mindenkinek van valamilyen elfoglaltsága, valaki Fifázik, valaki leckét ir, és van aki alszik. Csak a kis lámpa ég, igy szép is a szoba,mert nem látszik annyira hogy milyen ronda. A ronda rossz szo, inkább azt mondom egyszerü,egyhangu, ugyan olyan mint a többi szoba,semmi egyedi nincs benne. Lehet hogy kéne vele valamit csinálni, de olyan gyökeres változtatást ugy sem tudnék elérni.Marad a képzelet és a fantázia. Apro zajok még szürödnek be kinntröl, ugyanis az emberkék nagyobb százaléka még fönnt van, és erre nagyon büszke. Nincs késö, az idö háromnegyed 11. Egy ora mulva már jelentösen csökkeni fog a fennt lévök száma,reggel korán indul a nap, alvás pedig kell mindenkinek. A szobában változatlanul nyugalom van, pedig a Fifázás abba maradt. Emlékeim szerint, régebben voltak a falon képek, de ahogy elnézem most egy sincs. Viszont vannak virágok itt-ott, amik nincsenek locsolva sürün, de ha lennének sem hiszem hogy az tenni stilusossá a szobát, hisz minden szobába van egy kis rothado növényzet. A függöny, egyedül az az uj. Lecserélték egy-két honappal ezelött, és valoban szebb mint az elözö, ezen már minták is vannak. Bár nehezemre esik felismerni öket. Kinézve az ablakon, láthatjuk azokat a házakat, amikben zajlik a közép réteg élete, még elfogadhato állapotban vannak.A távolban füstölgö gyártartozékok viszont nem dobják föl a panorámát. Az ágyak és az asztal massziv vasbol vannak, nem tud nekik ártani semmi. Jobban megnézve ezt a szobát, annyira nem egyhangu, csak maga a tudat, és az épület teszi azzá.
2010. Január 27.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése